Kovács Attila a futók szakosztályvezető-helyettese idén első alkalommal vett részt az 5.Téli Balaton-átúszáson.
Cikkünkben Attila részletgazdag élménybeszámolóját olvashatjátok az extrém sportnak minősülő hideg- és jegesvízi úszásról, mely komoly felkészülést, stabil hidegadaptációt és úszástudást igényel!
"5. (nekem az első) Téli Balaton-Átúszás
2024-ben egy szürke novemberi szombaton, a Lupán tettem meg első bátortalan lépéseim, hogy a hidegvíz tűrésemet felmérjem. Miután a segítőm jelezte, hogy ha jól vagyok, induljunk, mert melegebb nem lesz a víz, bele is vetettem magam a vízbe. Ez a mondat kísér azóta is, nagyon megtetszett. Ahogy nyílt-, hideg vízi úszás.
Az elsőt követte a többi. Téli időjárásnak megfelelően a levegő-, és a víz hőmérője is egyre alacsonyabb fokokat mutattak. Ennek ellenére folyt a felkészülés a Téli Balaton-átúszásra. Amikor befagyott a tó, akkor is jeget törtünk magunknak, mert nagyon gyorsan elfelejti a test a hideg vizet. Bezzeg, mikor benne van! Először megkérdezem magamtól: kell ez nekem? A menetrend már jól ismert: Gondolkodás nélkül beindulok, pár lépés után már derékig benn vagyok és mehet a fejjel vetődés. Hosszú másodpercekig fel se jövök, így legalább a sokk miatti levegőkapkodás elmarad. De mintha üvöltenék, ahogy belém harap az olykor 3 fok alatti víz. Aztán kezdem a tempózást. Jön a millió tűszúrás érzés, de ez nagyjából 50 méter után átvált, mintha égetne és melegem van. Amint ennek vége, már olyan, mintha egy uszoda vizében lennék. Minél többet mentem, annál jobban bírtam. Később köszöntött rám a végtagok, vagy a szám körüli érzéketlenség kialakulása. Olyankor tudtam, hogy ennyi elég mára. Még ha a fagypont alatti levegő a parti homokot keményre fagyasztotta, akkor sem fáztam. Felkerült egy száraz köntös, lőttem a szokásos szelfit, remegő kézzel és irány az öltöző, mert ott következett a (mondhatni) neheze. A kihűlés határáig eljuttatott testem vissza kell melegítenem. Helyben futás, guggolás, karhajlítás és ezek mindenféle kombinációjával akár fél órán át küzdöttem, hogy ismét emberi kinézetem legyen és a hófehér fejemet átjárja a melegebb vér. Amint ez az állapot megvan, utána szabad zuhany alá állni, esetleg szaunázni egyet. A sorrend fontos, különben baj lehet, ha a külső meleg behatástól a hirtelen táguló erekbe kitódul a létfontosságú szervek felől a melegebb vér. Tehát itt is fontos észnél lenni, hogy haza érjen az ember!
Úszás a hidegben, uszodai körülmények között, a futások, no és persze a sportorvos ’támogatása’ hozzájárult, hogy felkészülten nekivágjak és teljesítsem ezt az extrém kihívást.
A rajt pillanatáig izgatott voltam. Minden rendben lesz? Menni fog? Megengedi a Balaton?
Szitált ugyan az eső, de a szél és a hullámok most máshol tevékenykedtek. Mózes sem járt erre, hogy ketté válassza a tengert. Aztán rám került a sor és mehettem a vízbe. Az adrenalinnak is köszönhetően, szisszenés nélkül löktem el magam a létráról. Folyamatosan előre is feltekintve haladtam a cél felé. Egyik bója követte a másikat, haladtam méterről méterre. A szakaszos rajtolásnak köszönhetően itt egymás után tudtunk haladni a legtöbben, így a tömeg miatt sem kellett agódni. Egyre közelebb került a tihanyi part. Bizonyos megmérettetéseken úgy éreztem, bárcsak valaki közelebb húzná a célt, de mikor itt kiértem a partra, legszívesebben vissza úsztam volna. De azt most nem lehetett. Sikerült, teljesítettem, amit célul tűztem magam elé.
A visszamelegedés a szokásosnál sokkal gyorsabban ment. Míg a csomagom összeszedtem, eljutottam az öltöző sátorig és ott megtörölköztem, már kész voltam. Felöltözve vissza-vissza pillantottam a vízre, megvitattuk a tapasztalatainkat és elégedetten fogyasztottuk a finom forró gulyás levest. Magamban pedig eldöntöttem, hogy jövőre is itt leszek!"
Szívből gratulálunk Attilának a felkészüléshez és az extrém kihívás teljesítéséhez!
